Edzés Győrben Tráj Tomival

Ha az élet citrommal kínál csinálj belőle limonádét elvet követve, mivel a szép tavaszi idő elmosta a szombati bicskei edzést, úgy döntöttem, hogy akkor menjünk Győrbe, lovardába edzeni. Közben megtudtam, hogy Tráj Tomi fogja tartani, ami csak fokozta az örömöm, hisz mondhatni a kedvenc edzőm. Nagyon apró dolgokat is észrevesz, hogy mik zavarják a kutyám és ez főleg egy Maszatnál nagyon sokat segít.
Edzés előtt sétáltunk egyet a parton Szandival. Csomóan megkérdezték, hogy ő kölyök border collie? És még mindig vicces, hogy milyen fejeket vágnak a nem ő egy 4éves keverékre, illetve ahogy nézik, hogy olyan színe van mint egy bordernek de csak nem stimmel valami. Szokás szerint problémamentesen sétáltunk, mindenhonnan első szóra visszajött, nem nagyon evett fel semmit, ha mégis, akkor egy fujj-ra ott hagyta. Vagyis a kulturális énjét volt szíves elővenni, amit annyira szeretek benne.
Majd megjött a fuvarunk, indultunk Zámolyra. A kocsiban Tomi és Szandi megteremtette a hangulatot, én egész úton nevettem rajtuk, ahogy csipkelődtek. Hasonlóan jó hangulatban telt az edzés is. Zenei aláfestésként Ákos kutyától Ákos koncertet is kaptunk. Jó sokan voltunk, így nem is jutott idő rendesen mindenkire, kigyakorolni a pályát, bár Maszatnak szerintem pont jó volt ez így, hogy nem fáradt le.
Jött Niki is Mandulával (vérborder, nagyon pörgős kiskutya) és Csilla Jovival. Jovit kölcsönkaptam egy kicsit, de aztán visszaadtam Csillának, mert újat tanulós fordulás is volt Jovi számára, elvégre nem az én kutyám. Jó volt futni megint egy pörgős, gyors kutyával. Nyáron még jajj ne nézz rám szerű kutya volt, Csilla nagyon sokat dolgozott vele, most már egy igazi macsó pasi, pörög ezerrel és játszik mindennel (legalábbis ahogy én láttam) na és persze frizbimán.
Maszatra is ráragadt a jókedvem, a lovardát alapból nagyon szereti, zárt térben jobban tud koncentrálni és pályapakolás kezdetétől boxba tettem, ahonnan nézte ahogy Jovival dolgozom. Teljesen behergelte magát, amikor kivettem majd szétesett örömében. Kicsit hagytam körülnézni, ez idő alatt rájött hogy juhúúú lócitrom bele lehet dörgölőzni és bóóóódogsááááág! Szóval teljesen megőrült mondhatni. Első két indításnál el is szálldosott, de aztán kapcsolt hogy most agility és akkor már koncentrált. Gyors volt, vigyorgott és nem tudtam leolaszozni elsőre, mert nem tudtam lefutni! (ilyen szökőévente egyszer fordul elő) Meglepődtem, hogy ennyire boldog és figyel és gyors, de aztán felvettük egymás tempóját és nagyon nagyon jókat futottunk. Volt egy vicces fordulás ami kifogott majdnem mindenkin. Azt gyakoroltuk sokat, sokat, újra és újra, és bírta, nem fáradt el, nem unta meg. Zsákoskúszó is volt, egyszer azért beleküldtem biztonság kedvéért külön is, mert kb 1éve találkozott ilyennel utoljára, de nem volt vele gond. Majd zónáztunk is külön, meredekebb és keskenyebb volt a palló mint bicskén a régi nem szabvány, így először mellette maradtam, hogy biztos legyen, de szuperül ment ez is, egyszer sem lépett ki a pozícióból. Gyakoroltuk előtte, utána akadállyal is, nem hibázott.
Majd kis pihenés után megint lefutottuk a pályát, immár egybe és viszonylag szépen. Továbbra is szépen és gyorsan dolgozott. Lovarda+Tomi edzősége újra nyerő párosnak bizonyult.
Pakolás előtt még megkaptam Mavericket, hát mondanom sem kell, hogy nagyszerű érzés volt vele futni. Újra kigyakoroltam a fordulást, a végére már ment szépen, megint tanultam valami újat.

Edzés végeztével Nikivel és Csillával elmentünk Püspökerdőbe, ahol fotóztunk, frizbiztünk és trükköztünk. Jovi és Maszat még a lovardában nagyon egymásra találtak, hatalmas kergetőzéseket vágtak le és iszonyat édesek voltak.

Maszattal frizbiztünk is a parkban, nagyon nagyon ügyes volt. Szuper képeket csinált rólunk Csilla, amiért ezúton is köszönet. Este 7-re haza is értünk boldogan és fáradtan.