Hétvégén mindkét nap voltunk edzésen. Szombaton egyszer talált kaját a fűben, onnantól meg lent volt az orra... én pedig alapból az elmúlt időszakból felgyűlt stressz miatt nem igazán tudtam ezt tolerálni. Amikor dolgozott, az nagyon szép volt! Nem törik már meg a fordulások, és szlalom is volt a pályában. Itthon nagyon cuki volt edzés után, érezte hogy nincs minden rendben, jött bújni (pedig nem szokott).
Másnap reggel a szokásos sprint megvolt a vonathoz, utána pedig ha nem húzott volna egy picit, akkor délre se érünk oda a sulihoz, annyira kómás voltam. De jó is volt ez, csomó dolgot megfigyeltem a félálmos merengős hangulatomban, amiket amúgy nem szoktam. Pl ha nagykutyás kerítés mellett mentünk el, akkor szorosan odanyomódott a lábamhoz, ha kb vele egyméretűek voltak a kerítés belső felén, akkor pedig ugatott volna (egy kisebb rántásra, vagy pisszegésre jött tovább, csendben). Visszagondoltam 2010-re amikor először jártunk a komáromi kutyasuliban, nehezen behívható volt, nem fogadott el vezetőnek, nem bízott meg bennem és nem érezte magát mellettem biztonságban, kutyáktól tartott, nem tudott kommunikálni, pórázon húzott. És most annyi minden más már. Ahogy éreztem hogy odanyomódik szorosan a lábamhoz, felnéz rám, megböki a kezemet, és laza pórázon jön szépen...
Nehéz pályát kaptunk viszonylag, illetve nehezebb kombinációk, egyenes futós részekkel voltak keverve. Kicsit féltem, hogy ez sok lesz nekünk. Volt benne 2x szlalom is. Többször rontottam, a szlalom pályába építve neki is és nekem is új még, ott mindketten belassítunk. De inkább legyen lassú egyelőre és pontos, mint gyors de pontatlan. Eleinte kicsit szétszórt is volt, de aztán bekattant neki hogy jaaaa agility! Második körünk pedig nagyon szép volt, egész pályát csináltunk végig és nekem tetszik. Illetve egyik helyen én túl későn olaszoztam, de azt is megoldottuk. Harmadik körben már többet hibáztunk, de ezért edzés az edzés :) Egyre többet figyel szépen, gyors és ügyes. A 2x6 nagyon szépen megy, ha jól küldöm be, akkor a bemenet is jó, de mint írtam ez mindkettőnknek újdonság, majd kialakul. Rájöttem, hogy neki folyamatosan mondanom kell a következő akadályt, akkor gyors, mert tudja mi a cél, mit kell teljesíteni következőnek. Tehát ahogy beér a kúszóba már kiabálom, hogy hopp vagy fel vagy ami éppen jön utána. Ahogy elrugaszkodik egy ugró előtt már mondanom kell a következő akadályt.Na egyszóval fejlődünk!
szombati edzés és a vasárnapi videó.
Nem mellesleg Kriszti fotózott, ezer hála neki ezért. És Lajosnak is a képekért. Végre Maszatról is készül néhány szipiszupi fotó.
