Elmentünk délután a szokásos hétvégi sétára, közbe meg rájöttem, hogy végre nem megy le olyan korán a nap így mostantól többször tudunk majd sétálni, suli időben is.
Annyira ügyes vagyok -.- Délelőtt filmet néztem, miközben sütött a nap, majd 4kor kinézek minden beborulva, mocsok idő... nem baj azért csak elmentünk, járni egyet, fényképezőgépet is vittem, hátha kisüt a nap, de hát erre nem sok esély volt, de lesz ami lesz alapon, már muszáj voltam kivinni, hiányzott a fényképezés, de nem jártam sikerrel csak a vállamat nyomta a gép...
Szokásos póráz húzás, de egy pár erőteljes rántás és figyelmeztetés hatására félúton már szépen tudott jönni. Érdekes ez, mert ha lábmellé veszem, rövid pórázra akkor gyönyörűen jön, de ha engedek neki akkor meg nem bír nyugodtan jönni húz össze vissza. Aztán kiértünk a rétre, persze egy szál lélek sem volt kint, elengedtem, nagy hancúr minden... sétáltunk már egy ideje, fel akartam küldeni a széna bálákra, csinálni megint olyan ugrós képeket, hívom nem jön, láttam hogy hol van de úgy döntött a szagok fontosabbak... ezt eljátszotta jó párszor, hiába figyelmeztetés, elindultam felé, semmi... tök nyugodtan szaglászik tovább, szólok neki, semmi, sőt még elkezdett fogócskázni is na mondom ... Utolértem, megfogtam a grabancát földbe nyomás, leszidás, elengedem, felpattan és megy szaglászni vissza :S Na jó ez már sok... megint szólok neki, semmi reakció, elkaptam megint kicsit erőteljesebb földbe döngölés , elengedtem erre elkezdett körbe körbe rohangálni vigyorgó fejjel, játszik hát ez megőrült... hívom, na nagy nehezen oda jött, de egyből ment is tovább vigyorogva, megint elkaptam, megbeszéltem vele, hogy nem én nem játszok ez véresen komoly, elengedtem és megint vigyorogva megy a dolgára 
De valamit csak felfogott, mert a következő hívásra egyből jött és onnantól tökéletesen behívható volt, és nagy lelkesen csinálta a feladatokat... néha nagyon nem értem... és ő lenne az én félős, érzékeny kis szukácskám... csak ki ne nyíljon a csipája 
De valamit csak felfogott, mert a következő hívásra egyből jött és onnantól tökéletesen behívható volt, és nagy lelkesen csinálta a feladatokat... néha nagyon nem értem... és ő lenne az én félős, érzékeny kis szukácskám... csak ki ne nyíljon a csipája
Aztán DD-ztünk egy kicsit, egyre gyorsabb a lábszlalomja és már nem is kell mutogatni, meg nagyon kis ügyes... Mindenesetre az első 10 perctől eltekintve igazán üdítő és kellemes séta volt... Ilyenkor mindig úgy feltöltődök :)
De sajnos ma se jutottunk el edzésre, annyira rossz, hogy nem tudok járni sehova rendszeresen, nincs kutyasuli elérhető közelségben, ami van az meg nekem kevés... és annyi minden van bennünk csak nem tudok/unk kibontakozni... nincs hol... sőt még sétáló partner sincs.. vagy olyan kutyás aki itt lakna...
leraktam a régi műanyag ágyát (amilyen asszem Botondnak is van) ugye az elég nagy, csak nem használjuk... na szóval leraktam, beleszagolt, klikk, belelépett egy lábal majd 2vel klikk... de nem nagyon értette, hogy tovább hogyan lehet ezért egy kéz mozdulattal és Bele! Menj! - nyel segítettem... egyből értette klikk kaja... de magától nem próbálkozott egy darabig tovább... mindig beragadt az egy lábnál, így párszor még beleküldtem szépen le is ült és arra klikk. Berakja az egyik lábát, vár... semmi... kiveszi... lehajtja a fejét és gondolkozik (na ilyenkor nagyon édes, teljesen lehajtja a fejét bámulja a földet és szinte hallani ahogy kattognak a fogaskerekek) majd felemeli a fejét mint aki megvilágosodott, és határozottan belemászott és leült 
jah és végig próbálkozott a szégyellel 
(mást nem próbált még csinálni utasítás nélkül) de állt és folyamatosan szégyelte magát, ha már arra nem klikkeltem, hogy egyik lábát belerakta 
aztán lehajoltam megsimizni a cicát erre meg elkezdett ugrálni (táska miatt nem tudott felugrani) és ha lehajolok már egyből ugrásra készen vár, ha pedig üdvözéléskor mondom, hogy hopp akkor az ember nyakába repül 
Labdáztunk ÉS mostmár ha nem is hozza mindig oda, de a közelbe viszi és lefekszik, és lerakja, nem rágcsálja már 