Jó régen nem írtam már ide... egyszerűen elment tőle a kedvem, meg lusta is voltam hozzá. De most rászántam magam, hogy megint elkezdjek írni, de elég sok érdekes dolog történt velünk az elmúlt fél évben ezért ezeket se hagyom említés nélkül. Ez a bejegyzés egy visszatekintés lesz, tömör leírása az elmúlt időszaknak...
Sokat kínlódtam, nem értettem a kutyámat, próbálkoztam, elkeseredtem, tovább küzdöttem, mind eközben nagyon sokat tanultam, lassan összeértem a kutyámmal, lassan megtanultam kezelni a félősségét, át tudtam venni az irányítást felette. Ezúton is szeretném megköszönni a fórumosoknak a sok segítséget, tippet, esetleg dorgálást, nélkülük nem sikerült volna :) És Juditnak aki vitt minket, segítségével eljuthattunk sok kutyás helyre :) Köszönöm.
Első kutyás rendezvényen Komáromba mentünk el, kutyakkiállítást nézni, rengeteg ember és kutya volt ott, Maszat egyre jobban tűrte, szokta őket.
Voltunk Hárskúton terelőversenyen, persze csak nézőnek.Aztán Tordason is voltunk agility versenyt nézni ott megismerkedtem sokakkal, köztük Nemoékkal is, Maszat akkor játszott igazán először, nagyon édesek voltak, nagyon jófej kutya :)
Aztán megérkezett a cica. Lassan őt is megszoktuk.
Aztán elmentünk Isztimérre, és akkor ott valami megváltozott, első alkalom volt, hogy nem ment el szaglászni, érdekelte a labda, és gyönyörűen dolgozott. Megnéztük a birkákat is, érdekes volt amit csinált, de csak kötélen mehetett így nem nagyon lehetett látni semmit.
Elmentünk nézőnek az agility OB-re is, rendesen stresszelt bent, kis tér, nagy zaj, sok kutya, hangos zene miatt, de kint megnyugodott nagyokat sétáltunk játszott a kutyákkal. Ott figyelte meg először a kutyákat, és otthon elrohant a labdájáért és hozta, akkor esett le neki, bár még azóta sem tökéletes a hozd :D
Voltunk az Aquincumi kutyasuliba, először szépen figyelt aztán, kicsit szétesett de sikerült össze szedni. Eredetileg csak fegyelmezőre mentünk, de végül is agility, fegyelmező és flyball lett belőle. Flyballon elfutott, nem akart jönni, a labda se érdekelte, persze én totál összetörtem, hisz úgy látszott, most kezd alakulni valami. Másodszorra beálltunk a haladó agisok közé, életünk első edzésén, szerintem Maszat nagyon ügyes volt, sok reményt fűzök hozzá, nekem meg még sokat kell tanulnom. Elmentünk sétálni, aztán flyballra visszamentünk, most jobban figyeltem a kutyára, így észrevettem, hogy azért nem akar vissza jönni, mert a gyorsításnál, az akadályok előtt megfogták és ettől fél. Következő körben senki nem állt a pályán egyből feloldódott, ügyesen hozta a végén a labdát, úgy döntöttünk, nem csinálunk gyorsítást, mert olyan ügyes volt, nem kéne be stresszelni végül mégis csak lett, de nem fogással, hanem jutifalattal ott tartva én meg hívtam, a végén nagy dicséret indultam vissza a helyünkre akadályok mellett Maszat odament az első akadályhoz kérdően rám nézett, hogy mehet. Köszönöm az aquincumiaknak is a sok ötletet, tippeket, segítséget, kedvességet, ti is sokat segítettetek.
Kacsát is próbáltunk terelni, de hát nem terelés lett belőle, hanem kacsa kergetés, pedig Maszat csak megakarta őket szagolni, ismerkedni, játszani velük.
De azért nem ment e a kedvem a tereléstől, kiszerettem volna próbálni póráz nélkül, barikkal karámban. El is mentünk Dénesfára. Ebből se lett terelés, inkább hajtás, illetve volt egy két érdekes megmozdulása. De ami nagyon jó volt, hogy már kicsit se stresszelt pedig sok kutya volt ott, a legnagyobb és legszőrösebb kanokat nézte ki magának és velük játszott, ugrált a fejükön. Elmentünk sétálni, és ez volt az első sétánk kutyákkal, ahol nem a sarkamban baktatott, hanem ment ő is a többiekkel szaglászni, játszani.
Itt is lesz videó ha Balázs lesz olyan kedves, és két hónap után szíveskedik feltölteni a videónkat :D
Mindeközben tanulgattunk trükköket. Be is neveztünk a Lucky Dipp DDversenyre.
Tanulás:
Hát a versenyen nagyon ügyes volt Maszat. Kutyákkal játszott, nem félt, vigyorgott végig, főleg, hogy Nemo is ott volt. Figyelt, csinálta a dolgokat szépen. Csak én izgultam annyira, hogy a ringben azt sem tudtam hol a kutya :D De azért valamit csináltunk, ahhoz képest, hogy 6hét alatt tanultunk meg szinte mindent, nem is annyira rossz teljesítmény. 18ból 14. lettünk, de ennek megvan az oka, mégpedig az, hogy amit csináltunk az nem dog dancing volt, nem mozogtunk eleget a pályán, stb stb. De azért én elégedett vagyok Maszattal nagyon. Majd legközelebb jobb lesz, szerintem erre a versenyre nem voltunk elég felkészültek.
Hát ezek voltak a főbb események. Úgy tervezem, mostmár gyakrabban fogok írni.
