Bemutatkozás

Sziasztok!
Van egy tündéri border collie keverék kiskutyám, és már régóta gondolkozom, hogy meg kéne örökíteni a minden napjainkat, hogy ne vesszen feledésbe az a sok kaland, móka amit egy kutya jelenléte magával hordoz.

Így hát elkezdem.

2007. szeptemberéig Zemplénben egy kis faluban, Bózsván éltünk. Én már ott születtem, ott is nőttem fel. Mindig is volt kutyánk, macskánk, és én alapból is nagy állatbarát vagyok.
De 2007. szeptemberében a csodálatos, nyugodt kis zempléni faluból elköltöztünk Tatabányára. Nem hagytunk magunk után semmilyen állatot, mert idős kutyánk azelőtt egy évvel halt meg. 2 évig laktunk Tatabányán albérletbe egy 4 emeletes tömblakás 4. emeletén. Ott csak egy hörcsögöm lehetett, bár nagyon szerettem volna kutyát, de szüleim azt mondták, hogy a kutya nem lakásba való, majd ha kiköltözünk kertes házba akkor majd kapok. Sikerült is találnunk egy gyönyörű szép házat, nagy kerttel, Szárligeten. Természetesen azonnal elkezdtem érdeklődni, nézelődni. Elhatároztam, hogy nekem csak menhelyi kutya kell, továbbá nagy vágyam volt egy border collie vagy border collie keverék kutyus. Hát ahogy nézelődtem rábukkantam ennek a kiskutyának a hirdetésére:


Azonnal beleszerettem. Írtam a fórumon , hogy van-e már gazdijelöltje (4-en voltak testvérek és volt akinek már volt gazdijelöltje) és azt mondták, hogy még nincs. Szüleimnek megmutattam, nekik is tetszett, azt mondták lehet róla szó.

Hát eljött a nagy nap, 2009. április.9. Elindultunk a tököli állatmenhelyre. Először úgy volt, hogy megnézzük és csak később hozzuk el, ha már átköltöztünk az új házba. Megérkeztünk a menhelyre. Bementünk, hátra vittek a külön kölyköknek elkerített részre. Ahogy kinyitották a kaput felkaptam egy kiskutyát és elkezdtem simogatni, megkérdezték, hogy pontosan melyik kiskutya érdekelne. Mondtam, hogy a Héra (ez volt a menhelyi neve). Akkor még jöttek kifele a kiskutyák, és az egyik gondozó rámutatott a kezembe lévő kiskutyára és azt mondta, hogy ő nem az, az enyém még bennt van. Mondtam, hogy szerintem meg ő az mivel neki van ilyen fehér folt a nyakán. Benézett a gondozó a ketrecbe és mondta, hogy tényleg Ő az, egy másik kiskutya aki bennt maradt. Leraktam a földre a kutyust, játszottam a többi kölyökkel is, de igazából Hérára és Aktorra (ő Héra egyik testvére volt, még ő jöhetett szóba) figyeltem. Először mindketten ott játszottak a kezemmel, aztán Aktor hirtelen megunta és elment játszani a töbiekkel, míg Héra lefeküdt és elkezdte rágcsálni a kezem, egyből tudtam hogy nekem ő kell!
Megkérdeztük, hogy nem tudnák e bennt tartani még egy kicsit, fizetnénk is a tartását. Azt mondták, hogy sajnos nem mert ha valaki jön akinek kell akkor odadják neki, nem várnak ránk míg visszajövünk. Apa akkor azt mondta, hogy rendben akkor vinnénk, kitöltötték a papírokat, addig Héra a kezemben feküdt nyugodtan és rágcsálta hol a kezem hol a hajam.



Első közös képünk.

Beraktuk a kocsiba, anya szerzett egy dobozt, beleraktam, és csodák csodájára végig aludta az utat. Első állomás nagymamámék voltak. Délután elmentünk megvenni a legfontosabb dolgokat és egy két játékot, hisz nem mostanra volt betervezve. Aztán megfürdettük és egy jónagyot játszottunk. Íme néhány kép az első közös napunkról:
A kocsiban.


Huncutka.







Hát nem aranyos? :)


A sok hancúrozásban bizony elfáradtunk :)

Éjszaka megkellett kötni, mert féltem nehogy valahol kibújjon, hisz nem otthon voltunk, nem tudhattam hol tud kibújni, és olyan kis picike volt (3 hónapos se). Így hát megkötöttük, de csináltunk neki jó meleg vackot. Szegény kis kutyám mésfél napja választották el az anyjától és megvan kötve egyedül kinn a sötétbe, hidegbe ( mondom jó meleg vackot készítettünk neki :)). De ahoz képest nagyon jól viselte nyüszítet de türhetően, hajnali négykor arra ébredtem hogy a kiskutyám nyüszög és nem akarja abba hagyni. Felöltöztem és kimentem hozzá huhúú de nagy volt az öröm. Egyből bevackolta magát az ölembe és jóízüen elaludt. Megvártam míg jó mélyen alszik és megpróbáltam berakni a kuckójába, de egyből felébredt és visszamászott az ölembe. 1 óráig voltam kinn vele, de mivel én is álmos voltam és hideg is volt, így beraktam a vackába és bementem, persze lett nagy nyüszítés, hogy megint egyedül maradt, de nem sokára elment aludni, és csak reggel 6-7 fele kezdett megint rá, de akkor már felkeltem és kimentem hozzá. Hát így telt az első ékszakánk.
Délelőtt játszottunk, délután meg kocsiba ültünk és írány Vácról Nyírlugos (Debrecen melett)! Bizony nem haza, mert már előre bevolt tervezve ez az út a tavaszi szünetre.

Nos szóval nekivágtunk a 260-km-es útnak. Hát nem tudom, hogy egy ember mit vár egy 3 hónapos kiskutyától, de ezt még álmaiban sem álmodtam volna. Beültünk a kocsiba, befeküdt a dobozába és aludt. Ha pedig pisilnie kellett felkelt felkéredzkedett az ölembe majd elkezdte kaparni az üveget. Megálltunk, leraktam a fűre kutyám elvégezte a dolgát és ment volna vissza aludni! Hihetetlen volt, hogy nem pisil be, nem kakil be a kocsiba, nem hány, nem rendetlenkedik, hanem jelez ha dolgát szeretné végezni és végig alszik 3-4 órát.
Nah megérkeztünk nagymamámhoz, túléltük az éjszakát kisebb nagyobb nyüszítésekkel. Másnap játszottunk nagyokat, illetve a nagymamámmal is játszott mivel nekünk délelőtt programunk volt. Aztán még egy éjszaka, és írány a Zemplén újabb 150 km.
Nah ezt is minden "baleset" nélkül, az utat nagyjából végigaludta. Pár napot töltöttünk régi házunkba, nagyokat játszottunk, mindig a nyomunkba volt. Aztán mintha ez a sok utazás nem lett volna elég még volt egy nagy utunk: Bószváról Tatabányára 330 km, 5-6 óra. Ezt is teljesen jólnevelt kutyához méltóan, minden gond nélkül, szintén végigaludva az utat teljesítette :D.
A hossz utakon gondolkoztunk mi is legyen a neve, de egyszerüen nem találtunk olyan nevet ami illett volna rá, és mindegyikünknek tetszett volna. Végül is Maszat lett.
Felvittük a lakásba, mert az új háznál még nem volt kinnt senki, és természetesen nem akartuk magára hagyni. Nemsokára apa kiköltözött és így a kutyus is kikerült, és apával nagy jó kapcsolat jött létre köztük. Aztán végülis sikerült kiköltözni.

Egyik szombaton elmentünk Lovasberénybe idősek otthonába, anyukám szokott odajárni időseket látogatni. Maszat is velünk jött, mert szintén nem akartuk egész nap magára ahgyni egyedül. Délután elmentünk séltálni, és igaz, hogy még csak 3 hónapos volt, olyan szépen jött pórázon, hogy még a kutyaiskolás kutyák is megirigyelhették volna.

Voltunk még dokinál, megkapta az oltásokat.
3-4 hónaposan már tudta az ül, fekszik, pacsi parancsokat és mindet 5-10 perc alatt tanulta meg. Hihetetlenül okos, ha egyszer megért valamit, akkor azt már tudja, parancsra csinálja. Tud parancsszóra akadályt ugrani, imád focizni, labdázni. És imád megenni MINDENT, a gilisztától kezdve, a korhadt faleveleket főleg ha eső is esett rá (gyönyörű trutymó), földet, gyökereket, és mindent ami undorító és rohadt, és szereti a cseresznyét (nyáron a fáról ette), almát, körtét, barackot, szedert, uborkát. És persze mindent rágcsál, és felássta már a fél kertet (lassan megtanulta , hogy a veteményesbe nem szabad ásnia).

Lassan kezd felnőni, egyre makacsabb, és szelesebb. De amit csodálok benne, hogy egyszer elmentünk sétálni, és egy játszótér park szerűségen elengedtem remélve, hogy nem megy el, és lám csak a közelbe bóklászott, de ahogy meghalotta a nevét rohant egyenesen hozzám. Míg a legtöbb kutyát tanítani kell, hogy visszajöjjön nála ez automatikusan működik, bárhol vagyunk (nah jó kutya mentes területen) elengedem és visszajön vagyis else megy, de szólok és egyből ottvan a lábamnál.

Nos talán ennyi mára. Elkezdtem a blogot, leírtam a történetünket.

Nemsokára ivartalanítva lesz, csak megvárjuk az első tüzelését.
És holnap remélhetőleg eljutunk a komáromi kutyasuliba. :) Most 8 hónapos.

Még néhány kép befejezésül: