 |
| Maszat-Maya-Buksi-Biggie-Hubi Indy |
Hú hát hol is kezdjem. Végre újra eljött a július, suli és érettségik off, pihenés. És nem utolsó sorban agility tábor újra!!!
Már az odajutásunk sem volt zökkenőmentes, de nem is vártam mást, hisz rólam van szó. Akik vittek volna, ők nem tudtak jönni,, így 1 héttel tábor előtt ott álltam, hogy no fuvar. Nincs gond, nincs gond, valakihez csak beférek... Kiraktam a csoportokba, semmi reakció, semmi ajánlat. Marad a vonat. Sikerült kitalálnom egy olyan útitervet ahol csak 2x kell átszállnom és mindössze 5óra az út. Majd jött a móka, hogy pakoljak úgy össze 9napra, kutyás táborba, hogy egyedül képes legyek minden cuccomat felemelni és közlekedni velük. Bőrönd+hátizsák+box+hálózsák+kutya. Mission accomplished. Zsuzsinak sem volt fuvarja, így megbeszéltük, hogy Budapesten találkozunk. Felültem a vonatra, vagyis hogy nem ültem, mert felpakoltam a cuccokat, a kutyát, felszálltam és mentem volna cuccok nélkül helyet keresni, amikor is összeütköztem az ajtóban egy idősebb nénivel. Mivel bennem van, hogy idősebbeket előre engedjük, így előzékeny voltam. Természetesen a két kis szatyrával beült az egyetlen szabad 2-es helyre. Micsoda tapintat... Tele volt olyan 4esekkel a kocsi, ahol 1-1 ember ült, de ugye én oda kutyával, nagy bőrönddel+ csomagokkal nem fogok bepofátlankodni. Így maradt az ajtók mellett bőröndön támaszkodás, és a folyton kinyíló vészfék ajtajának lábbal való becsapkodása (és persze levegő sem sok volt ablak hiányában).
Megérkeztünk Pestre, sikeresen lekászálódtam a vonatról (itt már szerencsére több figyelmesebb ember akadt akik nem nézték tétlenül szenvedésem a kutyával és a csomagokkal). Találkoztam Zsuzsival, felszálltunk a vonatra, elfoglaltunk 3 kutyával 1 fülkét, kényelembe helyeztük magunkat (Buksi és Maszat a letakart ülésen luxusban utazhattak) és már indultunk is. Hamar eltelt Mezőtúrig az út, elbeszélgettük az időt. Mezőtúron az 1 órás várakozás alatt megebédeltünk és 3 kutyával igazi látványosság voltunk, főleg Indy farkasszerű megjelenése miatt.
Már a szarvasi vonaton ülve elkezdtem hívogatni az embereket, hogy valaki jöjjön már el értünk az állomásra. Ez sem zajlott zökkenőmentesen, félreértések, nem megfelelő információk nyomán végül 1 ember volt hajlandó kijönni értünk (a kedvenc kifogásom az az volt, hogy xynak most nincs kedve...) de ők meg azt hitték, hogy csak én jövök és Maszat. Szóval egy félig telepakolt Suzuki 2 személlyel jött értünk. 2 ember+3kutya+2 bőrönd és csomagok.... Csodák csodájára behajtogattuk magunkat és a csomagokat is. Megérkeztünk, fény derült a titokra is, hogy milyen félreértések övezték a kérésem, hogy valaki jöjjön ki értünk. Majd megkerestük a házunkat, ahol már várt Patti és Kriszti.
Hétfőn a hajnali edzést elmulasztottam, de délután Attival gyakoroltunk szlalomot és zónásakat. Szlalomot összetologattuk 12-re és ment szépen, nagyon ügyes volt Maszat.
Hétfői gyakorlás és keddi edzés
Szerda és csütörtök:
Az edzésekről összefoglalva: szlalom bemenetek maguktól is szépek voltak, pedig eddig nem sokat gyakoroltuk pályán belül, de ebből is látszott, hogy érti, tudja. Viszonylag szűk, fordulós számomra nehéz pályák voltak, és egy kicsit hosszúak is. A fordítások még mindig eléggé megtörik, de ami pozitívum, hogy utána elkezd futni, nem sétál végig. A szerdai edzéstől kezdve lehetett látni, hogy fárad, többet sétál, pénteken nem is edzettünk már. Elég intenzív a tábor, szinte minden még a versenyző, sok tréninghez szokott kutyákon is látszottak a fáradtság jelei a tábor vége felé.
Volt egy délelőtti frizbi edzés, a kutyás részére mentem, megpróbálni Maszattal. Előző este kb fél órán keresztül érdekelte a frizbi (közben másokkal frizbiztem, neki néha dobtam egyet egyet), felszabadult volt, így bizakodva mentem el vele. Ugyanakkor mostmár úgymond megkérdezem a kutyát, hogy van-e kedve pl frizbizni, tehát úgy mentünk frizbizni is, hogy megpróbáltam rápörgetni, de ott volt bennem, hogy ha nem érdekli, akkor nem frizbizek vele és kész. Így nem stresszelem a kutyát és tényleg felszabadultan tudunk játszani. Elvitte a korongot néha, illetve kicsit többet nyüstöltem vele egyhuzamban mint szoktam, így a végén már ment szaglászni, de így is számomra 120%on teljesített, futva hozta (amikor hozta) a korongot, kaja nélkül lerakta és reptében is elkapott párat. Meg is kaptuk a dicséretet, hogy tavalyhoz képest 1000%kkal jobbak vagyunk.
Kutyákkal játszott, szinte minden második kutyával. Az összes kan borderrel (pl Wippel és Mogyival is nagy volt a szerelem)... és nagyokat futott, fogócskázott a kutyákkal, még Shelley-vel is pedig ő kölyök.
Első hibáig verseny. Minden este vannak játékok, humán vagy kutyás. Kedd este agility játékok voltak. Első hibáig a kezdőknek és gambler a haladóknak. Az első hibáig egy olyan verseny, ahol egy egyszerű pálya van kirakva, amit úgy mond körkörösen, újra lehet kezdeni (pl egy 8as alak). 30 másodperce van a párosnak, hogy minél több akadályt teljesítsenek. Ha hibáznak akkor le kell jönni a pályáról a lehető leghamarabb. A gamblerben ki vannak rakva az akadályok, de nincsenek sorszámozva, a felvezető találja ki a sorrendet, vannak több és kevesebb pontot érő akadályok (pl ugró 1 pont szlalom 3) és egy sokpontos után kell egy 1pontos. Tehát nem lehet szlalom után palló pl. Ugyanúgy 30 másodperc, hiba nincs csak a pont nem számít ha rontja az adott akadályt a páros. (Élőben egyszerűbb). Nem tudtam eldönteni, hogy kezdők, vagy haladók vagyunk-e, így nem jártam be az első hibáig pályáját. Gondolkoztam, gondolkoztam. A kutya fáradt így este 10kor, a palánk zónánk nem a legbiztosabb, a szlalomunk most állt össze, a hinta bizonytalan legalábbis a tábori hintánál... Nem nyúzom a kutyát, esélyünk nincs a versenyzők ellen, fáradtan az amúgy sem kigyakorolt akadályokat rontani fogja, megyek az első hibáig versenyen. Kutyát előkaptam, kis séta és bemelegítés után jelentkeztem, hogy mennék. Pályát csak kívülről láttam, egyszerű volt, de azért mégis... Nincs veszteni valónk, ugorjunk neki. Megkértem, hogy ne fogják a kúszókat, csöndet is kaptunk, hogy ne a kiabálásra figyeljen és nyomás. Csak egy sípolást hallottam, hogy lejárt az időnk, futás le. Hiba nélkül 15 akadályt teljesítettünk, ezzel az élre ugorva. MEGNYERTÜK!!! Nem bántam meg, hogy ide neveztem, a gamblerben nem lehetett jutifalatot használni, tényleg nem biztosak még az akadályok, ami egy hintánál ha mondjuk leugrik veszélyes lehet és rossz élmény is. Idén még a kezdő szinten voltunk. Este, hulla fáradtan egy délutáni edzés után Maszat futott! Lelkesen dolgozta végig azt a fél percet, koncentráltan és szépen! Nagyon nagyon jó élmény volt!
Indultam egyéni ping-pong versenyben, amit idén csak vegyesen rendeztek meg. Első körben Rasztist győztem le, majd egy lányt, utána a barátját, végül Gál Zsuzsi ellen játszottam a döntőt. Nem stresszeltem (csak a vége felé kapott el a de akkor is győzni kéne), így lazán játszva, bár sokszor szoros eredménnyel, de megnyertem a bajnokságot.
Volt még kúszóverseny, ahol Maszat kifejezetten gyors volt, csak szaglászott.... Volt egy váltóverseny ahol viszont húúú iszonyúúúúú gyors volt és álom volt ahogy dolgozott. Volt humán egy perc és nyersz. Végül de nem utolsó sorban humán agility. FREESTYLE néven indult csapatunk, ami szobánk lakóiból azaz belőlem, Krisztiből, Zsuzsiból és Pattiból állt. Volt sok sok feladat, kiemelném a kötélhúzást. Ugyanis mi 4en a 4 vékony kislány álltunk ki erős csapat ellen. Tudtuk, hogy esélyünk nincs, de hát feladni? Ugyanmár. Én álltam előre. Vigyázz, kész, rajt! Kb max 5 mpig tudtuk tartani magunkat, pár pillanattal később én a földön feküdtem, de a kötelet nem engedtem el. Egy kis homokevés után és fájó bal oldallal kászálódtam fel, jelen pillanatban is van egy zöld folt a karomon... Jött a pálya pakolás. 3perc felrakási idő. Kriszti mutogatott, pakolta a pöcköket mi meg 3an igyekeztünk mindent a lehető leggyorsabban felpakolni. A mi pályánk lett a legprecízebb! Ügyes edzőnéni!!! Ja igen bepakoltunk egy plusz ugrót is, mert a reklámszöveget a sötétben Kriszti ugrónak nézte, de kaptunk érte plusz pontot, mert jó helyre raktuk. Majd befejezésül az igazi humán agility következett. Zsuzsi volt a felvezető, Kriszti a "kutya". Én segítettem bejárni a pályát Zsuzsinak, Kriszti pedig a leggyorsabb kutyaként futott le!!! Ezzel összességében a 2. helyet szereztük meg! Ultimate bajnokságra is jelentkeztünk, de a szerencse nem állt mellénk, 4ből 4. helyen végeztünk, én mindenesetre élveztem, jó ez a kis csapat!
Nem csak edzésekből és versenyekből állt a nap, sokat sétáltunk, kutyáztunk és beszélgettünk. Kisszobánk is jól összeszokott, habár 4en 6 kutyával zsúfolódtunk össze, nem voltak komoly nézeteltéréseink. Patti Hubival jött. Nagyon édes kis bigli, kezdők, de szerintem nagyon ügyesek! Szegény Pattin élősködtünk az első napokban Krisztivel mivel kajánk nem volt, Patti nélkül nem is tudom mi lett volna velünk. Zsuzsi Buksival és Indyvel jött. Buksi egy iszonyat jófej keverék kutyus, bárkire hallgatott és kiválóan őrizte a szobánkat, még minket is megugatott esténként. Indy pedig egy kamasz hosszúszőrű mali. Őrült, szép, gyors és ő is rendszeresen megugatott ha későn mentünk be a házba este Krisztivel. Az éjszakák érdekesen teltek. 6 kutya mellett egy kutyás táborban? Lehetetlen a nyugodt alvás. Amikor hajnalban (mert ugyebár egy táborban időben alvásról szó sem lehet) bedőltünk volna az ágyba, Biggie rendszeresen elkezdett horkolni... Ha ez abbamaradt, Indy álmodott és kezdte el csapkodni a farkával Maszat boxát aki álmából felverve el sem tudta képzelni mi csapódik a feje mellett a boxnak, így jól megugatta Indyt. Majd Hubi kezdett rá a boxban a nyöszörgésre (bár tábor vége felé ez is abbamaradt), végül ha bent elcsendesedett mindenki, akkor valahol kint kezdett el ugatni valaki.
Ha Kőrös akkor úszni kell! Ehhez a dologhoz is úgy álltam, hogy ha lépcsőről pár méterre bemerészkedik labda után az már bőven jó. Nos egy két alkalom után rájött, hogy ő TUD úszni, mitöbb JÓL TUD úszni. Eredmény: labda nélkül megy a lépcsőről a vízbe elkezd úszni és várja hogy dobjam elé a labdát. És ha labda nem dobódik be de mondom, hogy tovább tovább akkor úszik a Kőrös közepe felé. Figyeltem, hogy nagyon nagyon messzire ne küldjem, ne fáradjon el, ijedjen meg, hogy nem tud kijönni, de azért már nem 2méterre ment be hanem jóval messzebbre is. És már nem az volt, mint tavaly, hogy vízből ki és rohanás a partra.
Vízből ki, labda lerak majd magától fordult vissza, többször elkezdett úszni befelé csak úgy vagy nézett a lépcső aljáról, hogy naaaa dobod már? Egyszer úsztam én is vele, akkor is jött velem, teljes biztonsággal úszkált mellettem. Ha hozzáértem se hitte hogy ő akkor most azonnal megfullad. Nagyon cuki volt, a stégről be AKART ugrani, de nem mert. Ment magától a stéghez, nyüszített, de csak nem mert. Próbáltam partról labdáért küldeni, én hívni a vízből, labdával hívni a vízben, eljátszani hogy ott hagyom, hogy fulladok, de nem mert. Ha megunta hogy nem tud bejönni, körbe futott és beúszott a lépcsőről. A stég mellett a vízben van egy korlát és ott ember ki tud mászni, le tud ülni a vízben. Odaültem, Maszatot a stégről párszor beemeltem, 1x be is dobtam, de se negatív se pozitív irányba nem változott. A bizalma viszont óriásit nőtt tavaly óta. Tavaly ha a part közelében hozzáértem már menekült. Idén a stégről beemeltem (hogy ne csobbanjon), majd az ölembe húztam félig a vízben ülve és lenyugodott pár pillanat alatt, és ült az ölemben nem kapaszkodva, lehetett hívni és simogatni a stégen, akár vízből akár stég szélén ülve, egyáltalán nem félt, ijedt meg. Másik őrültsége: köteles labdával lehetett vele huzakodni! Aki ismeri az tudja ez mekkora szó nála.
Végül a fő fénypont: TÁBORKUPA! A1/haladó csoportba kerültünk. Agility pálya: zónák gyönyörűek voltak, a szlalomból sajna kijött a végén, látszik, hogy nyomás alatt az még nem megy. Kinézett az egyik fotósra, de az is az én hibám volt. Voltak hibáink, de összességében az 5pontos szlalom hiba egész jó zárás. És itt is futott!!! Elégedett voltam vele, a kinézésen kívűl. Azt mondták, az azért lehet, mert táborban pl Krisztivel is játszott, és a fotóst is ismeri kicsit és jéé helló és ment örülni. Meg hát ugye tábor vége, fáradtság is. Eredményhirdetésen megdöbbentem: 3. helyet szereztünk!!! Álom valóraválás! Pedig most tényleg nem számítottam rá! A jumping pályáig már elszállt minden erőm, az egész heti feszített örömködés, tudatos nem stresszelés, minden jó és mindennek örülünk már nem ment tovább. Fáradt is voltam délután már, kedvem sem volt. Olyan is volt a futamunk, izgultam és görcsöltem végig, Maszat szaglászott, nem figyelt, a végén pedig már ráhagytam és kizárattam magunkat. Nem kellett volna, 2 helyezettet hirdettek. Tanulság: kűzdd végig, mert sose tudhatod!
