Agility Bicskén

Az agility mindig is nagy álmom volt. Maszattal jártunk is edzésekre, de mivel edzési lehetőség legközelebb 50-kmre volt vagy többre (Székesfehérvár, Budapest, Győr) így kissé nehézkes volt az eljutás és nem megoldható a rendszeres edzés. Aztán egyik nap mit látnak szemeim: facebook bicskei agilitysek csoport. Beléptem a csoportba, láttam, hogy Holti Kriszti hozta létre. Gyorsan ráírtam hogy ez micsoda, hogy jött, tényleg lesz és mikor és hol? Kiderült, hogy igen tényleg lesz Bicskén agility, mivel a bicskei kutyaiskola vezetője megkérte Krisztit hogy nem tartana-e edzéseket. Természetesen majd ki ugrottam a bőrömből. Edzés 10km-rel arrébb??? Maga a csoda. Ráadásul Kriszti edzőségével!

Első edzésre el is mentünk, hiába volt -10fok, fagyos hó és szél. Nem bántam meg. Igaz a lefagyott hó nem volt épp alkalmas futásra, de feles léceken valahogy megoldottuk. Maszat nagyon élvezte, ahogy megérkeztünk már vigyorgó fejjel, felszabadultam futkározott, hempergett a hóban. Nagyon szépen dolgozott, figyelt, gyors volt és a régi csúszós kúszótól egyenesen megőrült. Szuper napot zártunk, ahogy felszálltunk a buszra, le sem ültem ő már összekucorodott az ülés előtt és elaludt. (ui: a kecsker még mindig nem megy)
Második edzésen kaptunk egy szééép, sok olaszos pályát. Volt benne hinta és palló is, előbbivel még keveset találkoztunk, de edzés végére már magabiztosan szépen zónázott azon is. Újfent nagyon szépen dolgozott, figyelt. Én pedig többször visszatudtam pörgetni ha szétestünk, összetudtam szedni. Másnap elmentünk Tordasra agility versenyt nézni. Megfogadtam hogy soha többet nem megyek csak nézőnek télen ide. Reggel 8től este 6ig fagyoskodtunk a pálya mellett, néha egy egy sétát közbeiktatva. A megfagyáson kívűl nagyon jó nap volt. Maszat játszott több kutyával, maximálisan felszabadult volt, szerelmes is lett egy naaaaagy szőőőőrös border kanba (csak a szokásos). Én pedig nagyon figyeltem a reakcióit és sok mindent leszűrtem belőlük. És úgy érzem végre megtaláltuk azt az összhangot és meg van az ami eddig hiányzott.

Pénteken elővettük a szlalomot fél év után először. Először tudta, aztán rontott, sokat... Túl is nyomtam, el is keseredtem, be is fagyott, letört, elbizonytalanodott. Aztán lenyugodtam, elővettem a kaját, visszaléptünk és csináltuk. Ilyen még sose történt, hogy vissza tudjam hozni a befagyásból oda, hogy maximálisan koncentrálva csinálja. Plusz ráadásként csóválva csinálta a biztatásomra, ami szintén nem megszokott egy ilyen elbizonytalanodás után. Mert általában ilyenkor kedvtelenül, dekoncentráltan csinál bármit is.

Szombaton elmentünk edzésre. Már az elején éreztem, hogy szét vagyok esve, nem is volt meg az az összhang mint az elmúlt két edzésen, de azért jó volt. A zónái még mindig szépek, a hintája egyre magabiztosabb. Futós, pörgős pálya, volt, a talaj is száraz volt így hamar elfáradtunk. Sajnos nem figyeltem eléggé így kicsit többet futottam vele mint kellett volna, ki-kifigyelt és inkább csak kocogott a vége felé. Legközelebb jobban oda kell figyelnem, hogy mi az elég, ahogy az első két edzésen sikerült is ez és akkor szuper lesz.
Gyakoroltunk szlalomot is 2kapuval. NAGYON szépen csinálja, nagyon érti. Direkt küldtem be úgy is, hogy meg kellett kerülnie az első rudat a helyes bemenethez és nem rontott. Minden oldalról, minden szögből nagyon szép.
Edzés végén kölcsön kaptam Szandrától Nitrot. Hát öhm jah... nem igazán értem utol. De jó volt vele futni, bár szokatlan, hogy nem várni kell rá, hanem nekem kell rohannom, hogy odaérjek bárhova is.


Szlalom gyakorlás:
http://www.youtube.com/watch?v=83vhg_zeHXE 

És az edzés:
http://www.youtube.com/watch?v=YeNhkROR8GA&feature=youtu.be 

Blog újrakezdés

Megint kedvet kaptam a blog íráshoz, de nem tudom ez meddig fog kitartani.

Hogy mi történt velünk mióta utoljára írtam ide egy szösszenetet? Eltelt 1 év. Voltunk egy DD versenyen, ahol 5. helyezést szereztünk. Persze nem meglepő módon verseny előtt egy héttel úgy volt, hogy nem megyünk, majd verseny előtti nap vágtam és küldtem el a zenénket. Hát igen ezek vagyunk mi... És így, nulla készüléssel, úgy hogy sose dolgozott még kaja nélkül lettünk 5-ek hivatalos 1. osztályban. 83,8%-kal és ha jól emlékszem 1-2 ponttal kapott csak többet a harmadik helyezett. Szóval büszke lehetek erre az 5. helyezésre. Nem tudom mi lenne ha valóban készülnénk is egyszer valamire és nem a verseny előtti utolsó napon kezdenénk gyakorolni.

Voltunk a sulimban királyválasztáskor bemutatózni. Óriási tömeg, 4 nagy hangszóróból üvöltő zene, mindenki kezében kaja. Persze kordon, vagy szalag nem volt. Ezek ellenére nagyon szépen dolgozott, kétszer is be kellett mutatnunk a trükköket, mert annyi ember akarta megnézni, hogy nem mindenki látta az első kűrünket. Egész nap szabadon volt, földön lévő kajáról egy nemmel le lehetett tiltani és nap végére már bárki megsimogathatta. Egyszóval szuperül viselkedett végig. Sőt még a kampány videónkban is szerepet kapott.

Természetesen 2012-ben is voltunk agility táborban Szarvason. Sokat edzettünk, sokkal felszabadultabbak voltunk mint 2011-ben és nagyon sok hasznos tanácsot is kaptam. Illetve az úszás tudományunk is fejlődött.

Elkezdtünk frizbizni is, az apporttot is sikerült nagyjából rendbe tenni. Egy versenyen is részt vettem igaz nem Maszattal, hanem Maverickkel akivel 6. lettünk, hát van még mit fejlődnöm frizbi ügyben. Maszattal pedig szépen haladunk, nagyon ügyes és egyre jobban szereti is. Kaptunk dicséreteket is, miszerint tehetségesek vagyunk. Hát majd meglátjuk mi lesz belőle.

Részt vettünk a 2012-es KKK-n is azaz a Keverékkutya-kiállításon. Helyezést nem értünk el, bár többen odajöttek csak azért, hogy megjegyezzék, hogy milyen szép kutyám van ami talán többet ér mint holmi oklevél vagy érem. Viszont a kiállítás keretében megrendezett trükkversenyen 3-ok lettünk. Olyan ebek álltak előttünk a dobogón mint Wilheim Fruzsi Pamacsa és Balogh Szilvi Argosa. Szóval nagyon büszke vagyok rá.

Még 2011-ben 3. helyezést szereztünk a tatabányai állatok világnapja alkalmából megrendezett ki-mit-tudon.

Edzettünk Győrben Tráj Tomival és el kezdtük a szlalomot is. Sokat kirándultunk, vittem magammal szinte mindenhova. Voltunk sok versenyen nézőként, kutyás túrákon is résztvettünk. Sokat fejlődött a kapcsolatunk, lassan összecsiszolódunk. A hétköznapi életben szinte tökéletes kutya. Kulturált, nyugodt, bármilyen közlekedési eszközön nyugodtan utazik. Lakásban is bárhol normálisan viselkedik, boxban el van, bárhova magammal vihetem. Egyre magabiztosabb vagyok én is kutyázás terén, ezáltal ő is oldottabb, többet játszik kutyákkal és persze jobban koncentrál.